PP | Mit adott nekem a PMA?

Hosszabb távú beszámolóm lesz most, hogy mivel lettem több, kevesebb ez által, mik változtak, mik a tapasztalataim.

Emlékszem, mennyire féltem az egésztől tavaly ilyenkor, amikor a vérvétel eredményt a kezemben tartottam és a csillagos, látszólag referencia többszörösét meghaladó eredményemre rákerestem a neten, ahonnan a 9,6-os TSH-val egyértelmű volt a pajzsmirigy alulműködés, amit később megerősített a háziorvos, azonban a kezelését nem sürgette. A vagy nem romlik vagy igen, számomra nem volt megnyugtató...

Akkor 3kg pluszban voltam, 49kg-os, állandóan fáradt, húzott az ágy, elfelejtettem dolgokat, hogy mit kezdtem el mondani korábban, ha elvonatkoztattam, miért indultam el, pillanatok alatt és fájtak az ízületeim. Persze azt hittem, hogy a meleg miatt van, a vizsgaidőszak készített ki, de ezek szerint nem. 

Utólag visszatekintve a magánorvos volt a legjobb döntés, akit a régi gyerekorvosom javasolt és mindent elmondott, hogy tudjam mivel állok szembe. Ugyanis, ha tavaly ilyenkor elkezdek várni, akkor idén tavasszal jutottam volna be az endokrinológiára az első vizsgálatra. Ezzel szemben most tavaszra az értékem elérte a kívánt 2,6-ot, hála más eredményem nem volt rossz, a tüneteim jelentősen mérséklődtek, a legtöbb meg is szűnt. Nem akarom megtudni, hogy mi lett volna, ha megvárom a tavaszi szakrendelést.

Azóta nagyon sok minden megváltozott és most ezekről írok.

Persze vannak emberek, akik hipochondernek gondolják a pm betegeket, tegyék, de addig senki sem fogja megérteni, amíg át nem éli és nem neki kell elviselnie a tüneteket, vizsgálatokat. Senki sem élvezi a hajhullást, az állandó fáradtságot, a székrekedést, a befordulást és a többit. Nem kell sajnálni, de senkinek sincs szüksége arra, hogy hülyének nézzék.
Emlékszem arra a nőre, aki velem együtt várt a rendelőben (ami inkább egy előtér amúgy egy tv-vel, ahol mindig a NatGeo megy) megkérdezte, hogy mikorra van időponton, mert megcsúszott a dolog és beszélgetni kezdtünk. Amikor mesélte, hogy túlműködik, műtétre vár és fél, kérdezte, hogy én mivel vagyok ott, legyintettem hogy csak alulműködés és vizsgálgatnak mellé, de aranyos volt és kérdezgetett, mivel jár stb., mert ő azt még nem tapasztalta és attól még nekem igenis ez rossz, hisz mindenkinek a saját gondja a legnagyobb és jól esett ez a beszélgetés, ő is örült, mert elmondta, hogy addig sem félt és másra gondolt!

Hatalmas fenékbebillentés volt számomra ez egyébként, hogy ez rólam szól, magamért kell tennem, rajtam múlik. Eddig mindig másoknak igyekeztem megfelelni, jót tenni, de eljött az idő, hogy magam legyek az első, a fontos, hogy mások miatt nem mondok le dolgokról, nem hallgatom el a véleményem, csak mert félek, hogy az nem fog tetszeni!

Hibáztam és hibázok ám néha most is a gyógyszer szedésében, hogy elfelejtettem, hogy nem telt le a fél óra, mert gyorsan lement a rutinom vagy hogy fél vagy egész szem van-e aznap, de hála tényleg csak egy-egy ritka alkalom. 

Megtanultam szereti önmagam, azt hiszem évek óta most először szeretem és fogadom el magam ennyire, új szintet ismerhettem meg! Ebben az is segít, hogy 4 hónapja nem volt pattanásom, végre nem szorongok miattuk,  hogy azt nézik rajtam, hogy feltűnő az akné, hogy csúnya vagyok emiatt, felszabadító érzés, hogy nem kell takargatni az arcom.

Néha kell, hogy a bent élő kis énünkkel is foglalkozzunk, megöleljük és magunkra figyeljünk egy kicsit.

Amikor már tudtam, hogy mik zajlanak bennem, mi okozza a gondokat, akkor elkezdtem fejleszteni magam, hogy ezekből mélyebb ismereteket szerezzek, értsem a működésemet, tanulmányokat, tapasztalatokat, orvosi írásokat olvastam, hogy mit tehetek én magamért. Ilyen volt a szója és a tej elhagyása. Utóbbit alapból mellőznöm kell (főleg a 2,8%-osat vagy annál többet), mert puffadást és hasfájást okoz ismét nálam. Valószínű laktázra lesz szükségem, ez két hónapja kezdődött újra, 1,5évig nem volt gondom ezzel. A glutén egy nehezebb téma, mert elhagyni nem szabad, viszont csökkenteni érdemes a gyulladás miatt, ez most nagyon új dolog számomra még!

Sajnos járulékos dolog lett, hogy sokkal jobban megviselnek a frontok és időváltozások, pár hónapja kezdődött, amikor jött ez a hideg-meleg naponta váltja egymást idő, bizony demotivált, fáradt és unott lettem. Kellett egy kis detox, akkor nem is írtam, nem volt kedvem hozzá, aludtam inkább vagy olvastam. Ezen az sem segített, hogy sajnos az általam várt tanulási lehetőség elmarad... Vagyis még el sem kezdték szervezni, így újra belevágtam a munkakeresésbe és a sikertelenségek (hogy egyáltalán valamit találjak, a visszajelzések teljes hiánya) tovább fokozták ezt. Sajnos a mozgás kárára is ment, izomtömeget veszítettem, amit most próbálok újra összeszedni, csupán 1kg pluszban vagyok, ami nem zavar már, mert jobban érzem magam így 46kg-mal, azonban formálódnom kell egy kicsit. Nehezen kezdtem bele, de szépen lassan majd jön a lendület.

Azóta az orvosok terén is kialakult, hogy mit várok el tőlük, milyet kell keresnem és a kórházban, sztk-ban is rutinosabban mozgok. Merek kérdezni, véleményt kérni, kiállni a sajátomért, ha valamiben nem bízok vagy meg akarok tudni! Sose felejtsétek el, hogy jogotok van hozzá, hogy minden információt megtudjatok és annak tudatában akár elutasítsatok dolgokat, mert a ti testetek, ti döntötök róla!

Ekkor bátorodtam fel a fogorvoshoz, hogy az egészségem miatt ezt sem húzhattam tovább. Az volt a létező legnagyobb félelmem (na jó, a víz az első most - uszoda - még mindig, de az is eljön majd). Végigcsináltam a gyökérkezelést, egy húzást és a tisztást, pedig rettenetes páciens vagyok, már a leghátsó fogaimnál nagyon érzékeny a nyelvem, ínyem, érintésre előjön a garatreflexem. Korábban lehetetlen volt a nyálelszívóval még csak megközelíteni is, mert már akkor öklendeztem, az első alkalommal a 40perces gyökérkezelés (röntgenek, mérések) után  a 3. alkalomra viszont már azzal csináltam végig, gond nélkül! Sikerült legyőzni a rossz emléket és ma már várom a féléves kontrollt és élvezem a fogápolási rutinomat is. Nem gondoltam volna soha, főleg nem azután, hogy az első alkalommal tajtékos lettem a hideg izzadságtól, annyira rettegtem és izomlázam lett, úgy szorítottam a kezem. Kellett nyugtató, de csak 2 szem összesen, egy a következő alkalomra és egy a húzásnál, hogy feloldódjak és rájöjjek, hogy ez nem olyan, mint a régi doki! 

Amit hasonlóan utáltam, az a vérvétel volt. Előtte két nappal is stresszeltem már! Már maguk a vérvételesek fektettek le, hogy nem-nem, annyira sápadt vagyok, hogy nem vállalnak ülve. A tavaszi vérvételt már ülve toltam, szorongás nélkül, persze az 5perces maradást nem tudtam elhagyni, mert nem engednek el előbb! :) 

Tudom, másoknak ezek alap dolgok és nem félnek ezektől, de én igen és számomra ezek nagy lépések! Lehet rosszul vagyok bekötve, mert egy 700kg-os állattól nem félek, felülök a hátára, egy kisebb csótányt kézzel elintézek, nem féltem a hajam a fodrásztól, de ezektől igen... 

Jelenleg pedig eljutottam arra pontra, hogy érdeklődök az egészségügy iránt, hisz az első szakmám már alapvetően foglalkozik az emberek egészségének, testi épségének védelmével, tehát nincs is olyan messze. 

Ezek után azt hiszem, adott is nekem valamit a pma, nem is egy dolgot, bármennyire is féltem tőle, segített, hogy előrelépjek, enélkül lehet még mindig küzdenék nem egy problémával!

Hosszúra sikerült és köszönöm annak, aki elolvassa! :)