2015. november 18., szerda

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Hobbi és milyen abbahagyni

Ismét VKP nap van és most a hobbiról fogunk részletesen írni, tartsatok velem!

Megint csak a szó jelentéséből indulnék ki, hobbi: A hobbi (eredeti angol írásmóddal hobby) szabadidőben végzett, pihenést, kikapcsolódást szolgáló tevékenységek gyűjtőneve.
Elég sok témakört, tevékenységi kört foglal magába egyébként.

Kapásból a blogot tudom mondani, hisz ez a poszt se születne meg enélkül. A posztok írása kikapcsol, alkothatok, úgy érzem adhatok valamit Nektek! Szabadságot is ad, hogy a saját kis szabályaim szerint csinálom. Ráadásul egy kis közösség vagyunk, ahol igen értékes emberekkel lehet megismerkedni, sőt akár építeni is erre.
Az írás nekem már alapból is hobbim inkább, mert imádom! Legyen meghatározott a téma vagy sem. A különböző nézőpontok, témakörök, a szavakkal való játék, mind-mind nagy kedvencem. Nagyjából 13éves korom óta nincs is ebben megállás, sorakozik a polcon pár füzet, bennünk kisregények, a gépemen több rövid novella. Ez segített átlépni nehezebb időszakokon mindig.





Egy, már abbahagyott hobbimról is szót ejtenék, mert nem tudok mellette elmenni, ha már a múltról volt szó és igen jelentős volt az életemben, ez a lovaglás. 7 éven át tartott aktívan, kisebb-nagyobb kihagyásokkal, rengeteg boldog pillanattal és tele mindazzal, amit ez a sport adhat: erőt, kitartást, fegyelmet, sikereket, egyenlőséget és kikapcsolódást, mert arra az időre, amíg együtt dolgozol a lóval, esélyed sincs másra gondolni, teljesen ki lehet zárni a külvilágot, minden eltűnik. Igen, esésekkel is, hisz a lovas, addig nem lovas, amíg nem esik le. :D Sajnos az utolsó esésem után, mivel nem tudtam visszaülni, megingott valami, talán a saját erőmbe vetett hitem vagy megmaradt a félelem, nem tudom, de 2 évig próbáltam még megmenteni, hogy csak pillanatnyi gond, de ekkor már nagyon ritkán ültem lóra. Minden tökéletesen is ment egészen addig, amíg nem tett az adott ló egy váratlan mozdulatot, lehetett ez a legártatlanabb botlás vagy épp az elragadás, de én bepánikoltam, befeszültem és idegessé váltam, onnan elveszett az egész óra, mert lestem és feszültem minden mozdulatra, hisz a ló ezt érzi. Így 3 éve döntöttem úgy, hogy ez nem mehet így tovább és legalább annyira maradjon meg ebből, hogy jó dolog, ne rossz érzéssel hagyjam abba. Így a lovak iránti imádat, szerelem nem múlt el természetesen és sosem fog, annak ellenére, hogy ez nem egy könnyű hobbi vagy sport (ki, milyen szinten űzi) egyébként, mert keményen dolgozik az ember minden percben.  Hiába is látnak az emberek kívülről egy egyszerűnek tűnő dolgot, annyi minden van mögötte.

Szóval azt mondod, ez nem egy sport, csupán egy ostoba hobbi, hogy semmilyen képesség nem kell hozzá, hogy könnyű?
Bíztál valaha olyasmiben, ami kiszámíthatatlan és önálló gondolkodással bír? Azt hiszed, csak ott ülök és utazok? Estél már le valaha 3méter magasból, 55km/h-s sebességnél, miután egyszerűen leporoltad magad és visszaültél a nyeregbe? Futottál valaha teljes sebességgel egy szilárd akadály felé? Ugrottál át valaha valamit ami magasabb nálad? Teljesítettél valaha egy  bonyolult táncot egy állattal, aki nem beszél a nyelveden? Megkíséreltél valaha kézen állni egy mozgó élőlényen? Megértesz egy törékeny köteléket? Volt valaha nálad 10x nagyobb csapattársad? Kockáztattad valaha az életed a sporttért? Még mindig úgy gondolod hogy könnyű?

Egyébként egyetlen ments váram lett volna még, egyetlen ló, akiben vakon bíztam, aki tanított annó, az elsők között. Mindig közbeszólt az élet, hogy nem volt pénzem az órákra, nem tudtam eljutni. Amikor eljött a lehetőség most ősszel, nyugdíjba vonult a ló és bizony megsirattam, hogy elszalasztottam a lehetőséget. Idén volt 10 éve, hogy az első órán részt vettem és ez után döntöttem úgy, hogy valószínű ennek most így kellett lennie. Szép emlékekkel hagytam abba ezt a hobbit. 



Most maradt a színezés, mert tényleg nagyon kikapcsol és el tudok benne merülni órákra is akár. A Titkos kert és a Pandala-szigetek azok, amiket csinálom éppen.
Valamint a sminkelés, persze főleg magamat, próbálkozások, gyakorolok,élvezem! Emellett néha Anyukámat is szoktam, ha megkér. 
Időnként a sütés még, ami ilyen, de hát nem lehet mindig tömni valamivel a családot, így az inkább minőségileg legyen kifogástalan, még ha ritkábban is készítek valamit, főleg kekszet! :D




Várom, hogy a többiek hogyan nyilatkoznak erről a témakörről és kommentben is várom, hogy megosszátok velem a Ti hobbitokat! :)



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

Köszönöm, ha megosztod velem a véleményedet/észrevételedet!
FIGYELEM: technikai okok miatt nem tudok közvetlen választ írni, ezért pipáljátok ki az "értesítést kérek" lehetőséget, így kaptok értesítést a válaszomról!

Üzemeltető: Blogger.

© Nóra tükre, AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena