2016. szeptember 8., csütörtök

{Vigyázz! Kész! Posztolj!} - Így tervezek én

Régóta nem írtam VKP témában, de most ismét itt a lehetőség és ezt nem hagyhattam ki!

Ráadásul ennek a témáját "A hónap bloggere" találta ki, aki Éva, az Anyu tervez című blog "anyukája".

Ő így írt magáról:
"Nemcsak anyaságról, babázásról szól a blog. Sok cikk szól a tervezésről, időbeosztásról, hatékonyságról, melyeket a tervezés menüpont alatt találtok. A lélek és az anyaként is nő rovatok szintén érdekesek lehetnek azok számára is, akik még nem babáznak: nőcis cikkeket találtok itt főleg. A háztartás menüpontban takarításról, selejtezésről, rendezésről olvashattok. A blogom februárban indult, átlagosan heti 3 cikkel jelentkezem. A témákat úgy próbálom alakítani, hogy a gyermekkel otthon lévő anyák kihozhassák a maximumot napjaikból, ugyanakkor rengeteg ötletet fel tudnak használni a babázás előtt álló olvasóim is, hiszen a hatékonyságnövelés, és a tervezéssel kapcsolatos tippek nemcsak babával tarkított pályán érvényesek :)"

 Személy szerint én egy zugolvasója vagyok, tehát nézzetek majd be hozzá! :)

Nálam nem működik az, hogy valamit jó előre tudok, akkor már hetekkel korábban elkezdem, az ritka eset, csak akkor történik meg, ha pontosan tudom, hogy ez hosszú folyamat lesz, pl. kötelező olvasmányt beosztottam mindig vagy egy hosszabb projekt esetében időben kezdtem bele. Azonban ha valami elintézhető gyorsan, egyszerűen, akkor a vége felé (azért nem előtte való napra, csak pár nappal előttre!) hagyom, nekem a drukk hozza meg a sikert, akkor tudok tisztán látni, gondolkodni. Amennyiben sok idő áll rendelkezésemre és korán el is végzem, tuti nem lesz jó, sőt akkor elkezdek akár agyalni is és ha mégis jó volt, elrontom.
A szabadidőmet igyekszem beosztani, hogy ne fusson el az egész, de néha nem tudom tartani és elrepül haszontalan dologgal, nem szoktam marcangolni magam érte, maximum egy: na ügyes voltál Nóri... :D Az összes többinél a saját tempómat veszem figyelembe, tehát az idő nem szokott motiválni, bár jó lenne ha egy nap 28órából állna. Viszont frusztrálna, ha mindent beosztanék, sokszor újratervezem a nem fix dolgokat, sorrendmódosítás, stb.

Egyetlen olyan rutinom van, amihez az időben tervezés kell: az a reggel. Ugyanis felébredek, beveszem a Letrox adagomat egy pohár vízzel és fél órát várnom kell. Ez alatt kell a mosakodást, öltözködést elintéznem, sokszor a levelekre is jut idő és elkészíteni a reggelit, mert a gyomrom óramű pontos lett és fél óra elteltével úgy korog, mint aki egy hete nem evett és addigra kész kell legyen valami reggeli. Ez akkor igényel tervezést különösebben, ha megyünk valahová és sietni kell, akkor korábban kell bevennem, még az első ébresztő után egyből és nem az utolsó szundi után :D Így tudok reggelizni is majd. Ehhez már semmilyen jelzőt nem használok, régen írogattam a naptárba ezt is, hogy fél és egész Letrox, de már annyira belém égett, hogy nem kell. Max azt matekozom néha hogy hanyadika is van. :)
Ha mennem kell valahová, akkor belekalkulálom mindig a menetidőt és plusz egy kicsit, hogy tuti ne késsek, sokszor városon belül is nézek egy útvonaltervet, hogy mennyi időt ír, mert az időben indulás sokszor nem sikerült régen, kevesebbnek gondoltam a távot, hogy elég lesz 10perc... aztán megtanultam, hogy kb mekkora hatóköre van a 10percnek, annyira nem sok, főleg ha a lift se épp ezen az emeleten áll. :D

A hagyományos tervezés híve vagyok, tehát kis naptáram van, mint fent kiderült, amibe minden fontos dolgot feljegyzek, ez az én titkom amúgy, hogy nem csak azt, amit nekem kell csinálnom, hanem ha valamire számítani kell vagy tudom, hogy valami fog történni, tuti nem marad el! Tehát a várható csomagot is felírom, sőt a kiadásokat is ott vezetem és a hajmosást/festést is. Sokszor húzott ez már ki a bajból, hogy csak elég volt rápillantani, hogy várható valami, mert ha valamit sokkal korábban tudok már, az gyakran megy feledésbe, főleg a PMA óta, borzalom néha (főleg hidegfront környékén!) szenilis nagyi állapot. Ráadásul most, hogy ismét tanulni fogok, szükségem lesz rá nagyon is!

A hajmosást egyébként néha hiába tervezi azt az aktuális lelkiállapottól függ :D

A spontán része is jó, egyáltalán nem vagyok ellene, pl egy-egy kirándulás, mozi, séta, simán bejöhet, öltözök és megyünk. Régen nem voltam ennyire spontán-barát, de mára ez hála megváltozott és örülök neki, hogy nem akarok megtervezni egy fagyizást fél nappal előre, hanem kezdek megtanulni sodródni az árral, néha kifejezetten már igénylem, hogy akkor találjunk ki valamit csak úgy és menjünk! 

Számomra az egyensúly a fontos: ami tervezve van, az legyen úgy, ne késsek, ne csússzon, mert az zavar és ami spontán, annál elengedem tényleg a dolgokat, hogy lesz, ami lesz. :) A mozi tökéletes példa erre: ha odaérünk megnézzük mi megy, azt nézzük meg és így láttam már olyan filmet, amit tetszett, pedig nem néztem volna meg, ha mást adnak. :)

Azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy találja meg az egyensúlyt a tervezés és a spontaneitás között, annyira, amennyire neki jól esik! Spontán emberekre nem lehet ráerőltetni a tervezgetést folyton és a tervezőkre se lehet a spontaneitást, ám néha megéri bepillantani a másik lehetőség nyújtotta jó dolgokba! ;)


Blogger

2 megjegyzés:

  1. Az utolsó bekezdés igazán a szívemből szólt! Egyensúly, ez a kulcs!

    VálaszTörlés
  2. A legfontosabb, anélkül elveszett az egész szerintem! :)

    VálaszTörlés

Köszönöm, ha megosztod velem a véleményedet/észrevételedet!
FIGYELEM: technikai okok miatt nem tudok közvetlen választ írni, ezért pipáljátok ki az "értesítést kérek" lehetőséget, így kaptok értesítést a válaszomról!

Üzemeltető: Blogger.

© Nóra tükre, AllRightsReserved.

Designed by ScreenWritersArena